Patrik már elutazott Böszörménybe, hogy a műtéti időszak legstresszesebb első napjait ott töltse. Az hogy ez a nyári szünet utolsó hete is lesz egyben, sajnos csak az agyunk hátsó részéből tör elő néha. Egy kicsit. Olyan gondolatokat, hogy meg kellene nézni a tanszerlistát, meg hogy mikor is van az évnyitó, könnyen elhessegetek azzal, hogy ezek apróságok és a többihez képest tényleg csak egy kis szórakozás (lenne). Persze - kis túlzással - az egész nyarat azzal töltöttük, hogy Patriknak olyan környezetet hozzunk létre, ahol nyugodtan, nagyfiúsan létezhet és tanulhat. Lakásfelújítás házilag, közel negyven fokban, a Doman program mellett, így utólag nem is tudom, hogy gondoltuk, de meg kellett lennie és komoly segítséget kaptunk a családtól. Büszkén mondhatom, jól sikerült. Ha a végső simítások is meglesznek, teszek fel képeket.
Közben Patrik elkezdett olvasni, úgy értem olyan regényeket olvasni egyedül, amiben nincsenek képek. Na jó, nem túlzok, van benne 3-4 kép. Talán nem kellett volna meglepődnünk, hogy amikor a kezébe adtuk az első ilyen könyvet, a kb. 80 oldalt kétszeri leülésre, két délután olvasta el. Nyilván nem bírtuk ki, hogy ne teszeteljük, milyen szövegértéssel. Mondatokat idéz belőle… Azt mondja, ez nem nagy szám, az lenne nagy szám, ha egy este alatt olvasta volna el. Valóban. De végül is logikus, hogy harmadikos-negyedikes szinten olvasson, hiszen 3 éve olvas.
Úgyhogy izgatottan várjuk, hogy elkezdje az első osztályt, már amennyire a műtét izgalma engedi. Gondolom, ha a hétfőn túlleszünk, akkor zuhan rám majd pánikszerűen.
