Vége van a várva várt kínai utunknak, és minden nagyon jól sikerült. Nagyon köszönjük mindenkinek, akinek része volt benne, nagyon sokan voltak. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos félév elé nézünk, és meglódul a Peti gyógyulása. Mindent megteszünk érte, hogy a legjobban tudjanak dolgozni azok a sejtek.
Az utolsó két hétben nem nagyon írtam naplót. Kicsit írtam, mert többször is elkezdtem, de nem fejeztem be, és aktualitását vesztette. Minden a tervek szerint alakult, Petike jól viselte a kezeléseket, egyszer volt csak rosszul, a legelső adag után, aztán soha. Csodálatosan aludt majdnem végig, leszoktunk a nappali alvásról, és hihetetlen étvággyal evett végig. Az utolsó napokban volt nyugtalan és olykor még feszítős is, de ezt már betudtuk a honvágynak, nekünk sem volt könnyű, hosszú volt..
Nem nagyon mentünk sehova, az első piacos kirándulásunk után, mert túl sokba került az út ahhoz képest, hogy Petivel szabad levegőn, hidegben milyen kevés időt tudunk kényelmesen eltölteni. Sokat sétáltunk viszont, és nagyon jól beleszokott Peti a babakocsiba. Már amikor ki mertünk merészkedni, mert elképesztően rossz a levegő Kínában, nem szeles napokon az ablakból ködnek tűnt. Mikor kimentünk, jöttünk rá, hogy nem köd, hanem szmog. A szobákba nagyteljesítményű légtisztítókat toltak be egy-egy órára, úgyhogy sokszor inkább nem is szellőztettünk.
Megéltük a kínai újév ünnepét helyben. Egy hónapig, éppen amikor ott voltunk, a készülődés lázában égtek, a boltokban gyakorlatilag nem lehetett a polcig ellátni, mert iszonyú tömeg volt. Átlagos este, bármikor az évben a kórházi ablakunkból 3-4 tüzijátékot látni, olyasmi nagyokat, ami mondjuk egy kisvárosban az átlagos augusztus huszadikai. Szilveszter este az ablakból bármikor is kinézve egyszerre láttunk úgy harmincat, hatalmasakat, délutántól hajnalig. Pali szerint hálásak lehetünk, hogy ezt a puskapor-mennyiséget nem másra használják.
Melyiket?
Házi babakaja kínai alapanyagokból
Teljes ebéd
Petivel Kínában végig tartottuk a domanos diétát, nagyon szeretett mindent, jó alapanyagok is voltak. A hazaútra vettünk neki babakajákat, bár főztem is még egy nagy adagot, hogy amíg frissek, hadd legyen ennyivel könnyebb az útja. Szóval kettő egydecis üveges babakaja áráért (nem drágább, mint otthon), egyheti nagyon változatos menüt tudtam főzni neki. Mi nagyon szerettük a főztjüket, mindennap legalább egyszer ettünk tofut, és elég sokszor ettem szusit, de a végére annyira elegem lett abból, hogy minden más ízű mint otthon, hogy már semmi nem esett jól. Aztán meg majd hiányoznak ezek az ízek, de a végén már arról ábrándoztunk, hogy bemegyünk a CBA-ba és BÁRMIt veszünk, mondjuk csokis nápolyit (amiért egyébként nem nagyon rajongok), hogy ne is említsem a friss kiflit parizerrel. Van egyébként egy zseniális kínai péksüti: mint minden pékáru náluk, ez is kalácsszerű és édes, olyan alakú, mint egy bagett, és a tetején be van vágva és tejszínhab és vaj közötti állagú krém van beletöltve.
