2009. január 7.

Pihengetős üzemmódban vagyunk hétfő óta. Jól sikerült a kezelés, az őssejtek beadása.
Nem kellett altatni Petikét, kapott egy kis nyugtatót és gond nélkül meg tudták szúrni. Már olyan nyugodtan tolták ki a szobánkból, hogy gondoltuk, hogy meg tudják csinálni altatás nélkül. Jött is hamar vissza. Hat órán át feküdnie kellett, fejmozdítás nélkül. Nem tudott elaludni, csak a vége felé, de hamar felébresztette a rosszullét. Többször hányt, és nagyon elgyengült. Csak este tudott egy pár korty vizet inni, az akkor már nagyon kellett, mert hőemelkedése is volt. Kapott a nap folyamán infúziót is, a nemivás-nemevés miatt tehát nem kellett nagyon aggódnunk, de jó volt, amikor este már nem lett rosszul a víztől.
Tegnap, kedden még nagyon kis gyenge volt, bár az étvágya megjött és hője is jó volt, csuklott össze. Azért már tegnap részt vett az itteni napi terápián, ami egyébként sem túl megerőltető, és szerintem nem is olyan jó a hatékonyság-idő aránya, mint amiket egyébként csinálunk. Három dolog van, 1.masszázs, elég könnyed, kis kilazítgatás 2. az állítógép, ami terápia-szerű állás, egy kezelőasztalra rögzítik a beteget, majd felemelik, hogy a lábára nehezedjen a súlya, klasszikus gyógytorna-elem, és a Doman programban is van 3.elektomos ingerlés, ez is eléggé hagyományos, Peti kezén-lábán elektomos tappancsok ingerlik az izmokat. Az egésztől olyan érzésünk van, mintha pihennénk, nem haladunk túl jól a saját programunkkal, de remélhetőleg lesznek napok, amikor Petinek is több ereje lesz.
De mint írtam, tényleg pihenünk, sokat olvasunk Petinek, viszonylag jókat alszunk éjszaka is. És több filmet láttunk itt az egy hét alatt, mint az elmúlt fél évben. Tavaly is volt itt DVD-„kölcsönzés”, a nővérpultnál volt 8-10 film. Most is kimentünk megnézni egyik este, mi a kínálat, miután Petike korán elaludt, és meglepődtünk, amikor Helen (Liu-Xian-Ye) elővett egy hatalmas mappát tele filmekkel, majd még egyet, majd egy akkora dobozt, mint otthon a szennyestartónk. Sikerült olyan filmet választanunk, amit ma másodjára is megnéztem, annyira tetszett, ez a Once volt (Egyszer címen ment otthon), Dublinban játszódik, és nem láttam még ilyen filmet, ami ennyire igazi lett volna Írországról, amit mi láttunk belőle.
A mai napunk is elég laza, most már tudjuk, hogy a köztes napokon főleg erőt kell gyűjtenünk, meg jól tartanunk Petikét, mert sokat esik a súlya egy ilyen rosszullevős napon. Szerencsére jól eszik, finomak az itteni zöldségek, nagyjából az otthoni főzési metódust követem, főzök egy csomó féle zöldséget, egy-kétféle gabonát és húst, és teljes menüket teszek el a fagyasztóba (is) több napra. A gyümölcsök meg fantasztikusak. Mondtuk is, az lett volna a legjobb, ha soha nem kóstoljuk itt meg a mangót, mert ezt a fajta ázsiai mangót nem lehet máshol kapni.
Pénteken délután lesz a következő kezelés, ismét gerincbe, de ezúttal már tervezetten altatás nélkül.