Minden rendben volt a Petike pénteki kezelése után, nem volt semmi mellékhatás, mint ahogy máskor sem szokott, amikor vénásan kapja az őssejteket. A jövő héten két adagot kap gerincbe. Először megpróbálják altatás nélkül beadni helyi érzéstelenítéssel, mert úgy látják, sokkal együttműködőbb Peti, mint volt. Az jó lenne, ha sikerülne, mert meg szokta viselni az altatás. Meglátjuk holnap. Ha mégis ellenkezne, akkor jön az altatás és leviszik a műtőből a 3. emeletre. Már aláírtam az altatós papírokat, és végigbeszéltük az altatóorvossal a kanüllel kapcsolatos részleteket. Mindenképpen kapni fog oxigént, azt szerették volna közvetlenül rákötni a kanülre, mondtam, hogy csak maszkot szoktak elé tenni, bár az nem zár hermetikusan, de elég hatékony. Holnap túl leszünk az elsőn, aztán nyugodtabbak leszünk.
Megkaptuk a CT felvételt. Szerintem újra van akkora javulás, mint a múltkori vizsgálatkor, holnap kommentálja orvos. A baleset utáni első és a mostani harmadik felvétel között óriási a különbség.
Nem tökéletes a kommunikáció az amerikaiak, akiktől az időpontot kaptuk - és akiknek fizetünk - és a kórház között. Eredetileg 30 napra jöttünk volna 6 őssejt-injekcióért. Aztán kaptuk a hírt, hogy aki decemberben érkezik, kap ajándékba egy adagot, és ebbe mi is beleesünk. De a feltétel az volt, hogy hosszabbítsuk meg az ittlétünket 4-5 nappal. Kicsit próbálkoztunk, hogy a múltkor is 31 nap alatt kaptunk 7-et, és tudjuk, hogy nagyon lazán belefér még több is ennyi idő alatt. De sajnos ragaszkodtak a hosszított ittléthez, mi meg nyilván örülünk az extra adagnak, nagyon megéri a már régebben megvett repülőjegy módosítását is kifizetni. Itt a kórházban 6 adagról tudtak, aztán kiderítették, hogy igen, tényleg 7, de így is végzünk már 26-án! Mi meg módosítottuk a dátumot január 29-ről február 3-ra. A visszaírásért nyilván még egyszer fizetni kellene, az meg már sok lenne. Úgyhogy maradunk szépen kényelmesen, végülis a rehabilitációs program tart végig. Holnap lesz egy hete, hogy eljöttünk, jó itt, de nagyon hiányoznak az otthoniak, különösen Patrik. Nem akarok panaszkodni, kivételes helyzetben vagyunk, hogy itt lehetünk, próbáljuk is a legtöbbet kihozni belőle, egész nap dolgozunk Petivel. Már majdnem minden eszközt sikerült megszerezni a szokásos programunkhoz, ma a lejtőt is beüzemeltük.
Tegnap volt a szabad napunk a héten, elmentünk a tradicionális piacra, egy régi kínai utca gyönyörű faajtókkal és főleg turistáknak szóló piac. Mondjuk a turisták is kínaiak, elvétve láttuk más nációhoz tartozó emereket. Ez meg azzal járt, hogy mi voltunk a fő látványosság, leplezetlenül megbámultak minket megállva. Peti elég nyűgös volt, nem akart a babakocsiban maradni, de kézben tartva is feszítgetett. Ráadásul ettem egy darab polipot nyárson, egyébként szeretem az ilyesmit, sőt itt ettem már régebben nagyon jót, de most rágós volt és furcsa ízű, nem lettem nagyon rosszul, de a fejem nagyon megfájdult és rázni kezdett a hideg. Nevettünk a McDonaldson is, mert volt ott egy étterem, és messziről megnyugtatóan ismerősnek tűnt. De közelről, a kirakatban a kajás plakátoktól felfordult a gyomrom, a forró pitében vörösbab volt és a szendvicsen valami nagyon furcsa tocsogós szósz volt. Nem vagyok egyébként finnyás,és örömmel mentünk végig a kajasoron, ahol nagyon ázsiai dolgok vannak (pl.kacsafej, vagy tapétaragasztó állagú fekete leves). Szerettem is volna fotózni, el is hoztam a régi nagy gépet, de nem volt alkalmas.
