Arra jöttem rá, hogy most már pár hete tart az, hogy amikor itthon vagyunk hétvégén, mindig jön hozzánk valaki látogatóba. Olyasvalakik, akik nem jártak még itt, vagy akár nem is találkoztunk velük még személyesen. Nagyon jó, hogy a mintegy egy évnyi súlyos csend az otthonunkban (amikor csak a közeli családtagok, és tényleg csak egy-két-három közeli barátunk jött hozzánk), végre valahogy természetes módon megtörik.
Minden este végigszalad Petike az apukája segítségével a szobán, sőt ma este kiszaladt a fürdőszobába a fürdéshez. Az már jónéhány méter. Persze a nagyobb feladat még előtte áll, az egyensúlyt megtalálni, és a súlyt tudatosan a lábaira helyezni. De annyira nem akartak mozogni a lábai sehogyan hosszú hónapokon keresztül, hogy ezekről az apróságoktól függetlenül most ünnepeljük Őt. Apa segít neki, mi meg várjuk kitárt karokkal. Persze, hogy felkapom a végén a kacagó Petikét, hogy „Te vagy a legügyesebb kisfiú a világon!!!!”. Erre jön Patrik a konyhából szemrehányó tekintettel: „Anya, mindent hallottam, hát nem vagyok süket! „
Nyilván akkor ő is boldogan szalad, és őt is felkapom, és ő is a legügyesebb kisfiú a világon, akkor következőre már megfelel a TI vagytok a két legügyesebb kisfiús kompromisszum is. Következő Petike-futásnál pedig habosan ugrik ki Patrik a kádból és szalad ki a folyosóra megcsodálni a testvérét.
A napunk ezeken a dolgokon túl is izgalmasra sikerült. Időben kellett elhozni a szerelőtől az autót, hogy 5-re el tudjunk menni az első lézeres akupunktúra kezelésünkre Petikével, Patrik is haza jusson az oviból, sőt karatézni is menjen, mert szombaton bemutató! Palinak sikerült eljutnia a szerelőhöz, de az ovi előtt leengedett a kerék… Mi ekkor Petikével és Anyuval már felöltözve vártuk őket, és főleg az autót, hogy induljunk tovább. Nem volt mit tenni, Pali kereket cserélt Patrik segítségével, és ment vissza reklamálni a szerelőhöz a frissen feltett gumi ügyében. Nekünk pedig taxit kellett hívni, már késő lett volna lemondani az első jelenésünket a lézeres akupunktúrás kezelésen. Ami egyébként szuper volt, nem szoktunk hozzá, hogy ennyire, sőt egyáltalán ne fájjon, ha orvosi rendelőbe megyünk. Petike is élvezte, de titkolta, komolyan. Nevetgélt, és ha szóltunk hozzá, lefelé, panaszra görbítette a száját. És ami a legjobb, azonnal lazább a csípője. Ilyet még akupuntúrából nem pipáltunk.
