Két héttel ezelőtt vittük Petikét Olaszországba, Faugliába, ahol az Instituti per il Raggiungimento del Potenziale Umano működik, ami gyakorlatilag a philadelphiai Doman Intézet európai kistestvére. A januárt és a júliust számos szakember tölti itt, hogy európai gyerekeket fogadhassanak. Nem volt könnyű időpontot kapni. Annak, hogy fogadják a gyereket, előfeltétele, hogy a szülők (mégpedig mindkettő!) részt vegyen a „What to do about your brain injured child” (Mit tégy agysérült gyerekeddel) tanfolyamon, amit mi meg is tettünk szeptemberben. Akkor ide a januárra már csak a várólistán volt hely. De mi már előző júliusban sem kaptunk helyet. Így hát kis rábeszélésre, erre hivatkozva lett időpontunk. Most az első felmérő vizsgálatra mentünk, és az első program-összeállításra. Hétfőn és kedden Petikét vizsgálták, felmérték a képességeit. Mi is megtettük ezt a tanfolyam alapján, mint most kiderült, nagyon pontosan. Egészen reális képünk van a kisfiunkról. Aztán szerdán és csütörtökön betanítottak minket a programra, vagyishogy pontosítottuk a feladatokat, amiket már csinálgattunk. A lényegi különbség a mennyiségben lesz, egyébként egészen jól csináltuk a tanfolyam és a könyvek alapján.
A program elkezdésének első lépése a kitűnő általános egészségi állapot elérése. Két eszközünk van erre, az egyik a maszkolás, ami saját légző-lélegeztető programjuk, lényege, hogy több oxigént vegyen föl a szervezet normál légzés közben. A másik a diéta, ami olyan szigorúnak tűnt első hallásra a tanfolyamon, hogy nem vettük komolyan. Gondoltuk, ez az amerikaiaknak szól, akik műkajákon élnek, mi egyébként is egészségesen eszünk. El sem tudtam képzelni, hogyan lehetne megvalósítani a tej-, cukor-, búza-, kukoricamentes diétát. És sok minden van még tiltólistán, a citrusféléktől a szójáig. A diéta célja, hogy az agyat tökéletesen ellássa mindennel és főleg folyamatosan, nem pedig meg-megdobva a cukorszintet. Amiből állnak az étkezések: zöldségek, húsok, gyümölcsök, gabonák a búzát kivéve, olajak, és sok-sokféle mag. Tehát első hallásra is van benne ráció, csak a megvalósítása tűnt nehéznek. Tejpépet és pudingokat főzelékre cserélni, amiből nagyon keveset sikerült eddig is elfogadtatni Petikével? Most már látjuk, csak elhatározás kérdése volt. Egyszerűen csak elkezdtük, és nagyon megy! Eddig szájbeharapás volt a reakció a főzelékfélékre, minden nem-édes ételre. Most meg habzsolja Petike a jobbnál jobb húsos-zöldséges menüket. Én arra gondolok, hogy mivel elhagytuk a túlédesített, túlfinomított, csak kalóriában dús, de egyébként üres ételeket, szabad utat kaptak az ízek. De ez az, ami nem megy csak félig. Nem lehet kicsit így enni, kicsit úgy. Anyu tegnap megállapította, hogy az evős program bevezetéséből ötöst kapnánk. Petike meg hatost. Az energiát a zsírokból nyeri, nem a cukorból elsősorban. És nagyon finom ételeket kap. Például csirkepörkölt, barna rizzsel, cukkíni, póré, sárgarépa összeturmixolva és még egy kicsi olívaolajjal dúsítva. Másik tipikus étel: alma, körte, dió összeturmixolva árpapehellyel.
Ma Katinál voltunk konduktív terápiás órán, nagyon ügyes volt Petike, most és előző alkalommal láttuk tőle, hogy nyúl a játékért, ez nagyon fontos lépés. Eddig is tudtuk, hogy tudja, hogy ott van, csak nem tudja koordinálni a mozgását. De reméljük, ez most beindul. Múlt héten elkeserített, hogy Éva szerint Peti visszalépett, elhagyott egy pár mozdulatot, amit az utazásunk előtt elkezdett, és nagyon passzív volt két alkalommal is. Több oka lehet, én arra gondoltam, bujkál valamilyen betegség benne, de nem. Úgy egy hete megint elég rosszul alszunk, valószínűleg egyszerűen csak fáradt volt. Most Éva utazott el, meglátjuk, milyen lesz, ha visszajön. Most egy kicsit megnyugodtam, mert Kati óráján hosszú, komoly programot csinált végig nagyon ügyesen. A legnagyobb baj, hogy nála nem úgy van a pihenés, mint egy egészséges gyereknél, hogy ha nincs semmi feladat, akkor pihenhet. Számára az a legkimerítőbb és nyilván a legfrusztrálóbb, ha nem történik semmi, mert akkor nem történik semmi, nem kap a külvilágból jeleket. Én azt gondolom, éppen azért volt most passzív, mert előző héten, az utazás alatt nem érte elég inger. Hosszú órák az autóban, hosszú órák az expertekre várakozva, és a házban, ahol laktunk, nem tudtuk tornáztatni, mert nagyon hideg volt, kabátban vacogtunk, szóba se jött, hogy a földre letegyük. Az alvás oldaláról lehetne inkább ezt a fáradtságot megfogni. Domanék válasza az alvási gondokra a diéta és a maszkolás.
És rászántuk magunkat, hogy szétrobbantsuk a hálószobánkat. Eddig a nappaliban szerzett mind nagyobb és nagyobb teret a Petike torna- és játszótere. Most végleg kiszorította az utolsó bútordarabokat, a kanapét és a tévét is. A hálószobánkat felszámoltuk, lett belőle egy picike nappali, mi meg a földön alszunk a tornaszőnyegen. A Petike kúszásprogramjának része, hogy hason aludjon valamilyen viszonylag szilárd felületen, a tornázóhelye tökéletes erre, polifoamhoz hasonló anyag, csak masszívabb. A programnak nem része, hogy a szülő is ott aludjon, de mi nem tudjuk máshogy elképzelni, együtt alszunk a földön. Elég kemény…
Nyűgösek voltunk mindannyian, nem is akartam írni, mert úgy éreztem, nagyon nehezek lettek a súlyok, amiket cipelek, és nem szerettem volni úgy írni más dolgokról, hogy közben hallgatok a gondjaimról. Az meg, hogy leírjam és ezáltal testet adjak a problémáknak, nem segít, sőt. Mindannyian túlságosan le vagyunk terhelve mindenféle értelemben. Muszáj a jó dolgokra koncentrálnunk, ez többnyire megy is.
Már több mint egy hete, hogy elhagytuk a maradék pici gyógyszert is, teljesen gyógyszermentes a kisfiam!!! Nem kis része van ebben szerintem a hiperbár terápiának, amit folyamatosan csinálunk azóta is.
Közben készülünk a farsangra. Féltünk tőle, mert Patrik euoplocaphalus akart lenni, amit szerintem csak ő tud, hogy mi, meg néhány dínókutató. Elég meredek ötletnek tűnt… Aztán lejjebb adta „Na jó, akkor pteranodon!” (szintén őshüllő). De most kitalálta, hogy dobókocka lesz, ez kicsit családbarátabb ötlet. De el ne mondjátok, meglepetés! Majd pénteken teszek fel képet a kis dobókockáról. És hátha nem felejtem el végre, hogy Kati órájára is vigyem a fényképezőgépet.
