Hiperbár kezelésen vagyunk éppen, most kezdik a fiúk a merülést, én kint várom őket. Ez úgy működik, hogy bevonulnak egy kabinba, ami engem egy tengeralattjáróra emlékeztet leginkább, ahol olyasmi ülések vannak, mint a repülőgépeken. (A komfortfokozat és az „utasok” kényelmének a fontossága még az első osztályét is veri.) Pali beül egy ülésbe, az ölében van Peti, akinek a fején van egy fejsátor, ami olyan, mint egy szkafander, de puha műagyagból van, amit felfújnak belülről. Ezt tölti meg a tiszta oxigén, és a kabinban hozzák létre a nyomást. Szombaton kezdtük újra a terápiát, szeretnénk sokszor jönni. Ide másolok két linket, érdemes megnézni: Baromedical Youtube
Egész jól veszi ezt most Petike, lényegesen jobban tűri, mint a nyáron. A kezeléshez szükség van egy tubusra a dobhártyáján, mert ő nem tud nyeléssel (vagy orrbefogással) kiegyenlíteni. A tubus gyakorlatilag egy kis műanyag gyűrű, ami lyukat képez a dobhártyán, azaz egy hosszabb távra szóló fülfelszúrás. A májusban berakott tubus még a fülében van, nem kellett most az újra-berakás miatt altatni, ez nagyon ritka, hogy ennyi ideig ne essen ki.
Komoly problémáink voltak a Petike ivásával, nagyon nehezen nyel, fél a nyeléstől, gyakorlatilag az étkezéseken kívül csak néhány korty folyadékot tudtunk neki adni naponta, ez hónapok óta így ment. Ezért is jegyeztük fel magunknak minden nap, hány ml volt a napi bevitel az étkezések során, tejpép 200, tízórai gyümölcs 180, és így tovább. Nem kerültünk a kiszáradás közelébe így sem szerencsére, igyekeztünk az ételeit lédúsra készíteni. A szombati első merülés után éjszakai itatásnál egyszerre 100 ml–t ivott, ami hihetetlen változás számunkra. Azóta minden nap jól iszik. Mióta Kínából hazajöttünk, nem is írjuk a mennyiségeket, szépen gyarapszik, ha lassabban is, mint más gyerekek. Magasságra kimondottan sokat nőtt egy év alatt, és ami külön jó, hogy a koponyája is nőtt. Éva egyébként is int minket attól, hogy sokat hízzon Peti, sokkal kevésbé tudja magát például állásba felhúzni, megtartani, ha lényegesen nagyobb a súlya.
A betegségek szerencsére elkerülnek minket, jó a fiúk immunrendszere, a Petikéé az őssejtektől, és meg is találtam nekik az ideális vitaminkészítményt.
Készülünk az olaszországi doman-os utunkra, hétfőtől csütörtökig ott leszünk az intézetben. Autóval megyünk, bízom benne, hogy ilyen szép időnk marad, hosszú vezetés, hosszú idő autósülésbe kötve Petikének. Azzal nyugtatom magam, hogy a repülőutunk Kínába sokkal hosszabb volt és az autóval ott állunk meg, ahol akarunk.
Egy ideje van Petinek mozgáskorlátozott kártyája, amivel jár néhány könnyítés a közlekedésben, elsősorban a parkolásban. Én parkoláskor használom, a házunk előtt van két hely felfestve, amit természetesen legtöbbször jogtalanul elfoglal valaki. Ma sikerült beállnom, meg is kaptam egy nénitől a kedves megjegyzést, miután a szélvédő mögé tettem a kártyát, hogy nem tűnök mozgássérültnek. Eközben a karomban volt Petike….. A hivatalok is hozzák a formájukat. December elején kaptam levelet az Államkincstártól, hogy mivel 2008. január 31. az orvosi igazolásunk LEJÁRT, haladéktalanul pótoljam a hiányzó iratokat, különben megszüntetik az emelt összegű gyes folyósítását. Kedves, hogy szólnak, nem? Nem értem, miért nem lehet normális hangnemben írni a leveleket, legalább akkor, amikor nem történt mulasztás. És ez nem minden országban működik így…
Nem akarok panaszkodni, mi gigantikus adagot kapunk kedvességből (is).
A konduktorunk, Kati most már nem csak házhoz jön (kedden és szombaton általában ő jön hozzánk), hanem van egy hely, ahol „rendel”, péntekenként mi járunk hozzá. Kipróbáltuk a csoportos foglalkozást, egy másik gyerekkel, egy kislánnyal közösen zajlott az óra. Az első alkalom olyan jól sikerült, hogy kértük Katit, ha már ott vagyunk, legközelebb hadd maradjunk hosszabb ideig. Másodjára másfél órára mentünk és az is elrepült. Érdekes volt a Petike hozzáállása, sokkal alkalmazkodóbb volt, mint otthon, tartással viselkedett, és nagyon ügyes volt. Élvezte a számára új eszközöket, amelyek gyakorlatilag a klasszikus Pető-s eszközök. Sajnáltam, hogy elfelejtettem fényképezőgépet vinni, legközelebb csinálok képeket róla, nagyon ügyes volt.
