Nem írtam az elmúlt napokban, mert nem akartam panaszkodni. Nagyon keveseket alszunk, és egyáltalán nagyon kevés dologra van lehetőségünk azok közül a dolgok közül, ami a legtöbbeknek természetes vagy éppen még terhes is (tanulni, dolgozni, ügyeket intézni, szabadon kimenni az utcára és a többi). De mielőtt panaszkodnék, szerencsére eszembe jut, hogy bármelyik tagomat meg tudom mozdítani, ahogyan szeretném, és mennyivel könnyebb helyzetben vagyok, mint a kicsi fiam. És egyébként is, a negatív gondolatok semmi másra nem jók, csak további negatív dolgokat szülnek. Úgyhogy inkább nem írtam.
Nem is panaszkodhatnék, hiszen nagyon jól viseljük a nehézségeket, igazán jókedvűen telnek a napjaink. Hihetetlen segítség ez, amit Anyutól kapunk, minden pillanatban teljes odaadással van velünk, és fáradhatatlanul végzi sorban a nappali és éjszakai műszakok véget nem érő teendőit. Aki egészséges gyereket nevel, nem tudja elképzelni, milyen etetni, altatni Petikét, vagy éppen kicserélni a kanüljét, de ebben a pillanatban is mosolyog, úgyhogy nekünk sincs okunk másra. Lehetne azon keseregni, hogy megint másfél órás volt a leghosszabb alvási periódusunk az éjszaka, de nem sok értelme van.
Nyilván tisztában vagyunk vele, hogy mennyire megoszlik az emberek véleménye az őssejt-terápiával kapcsolatban. Mi már láttunk itt eleget ahhoz, hogy ne mások véleménye alapján akarjuk megítélni. Sajnos (nem csak ezen a területen) egyszerűbb valamire azt mondani, hogy baromság (neves magyar neurológus), mint hogy csinálnak valamit, és én NEM TUDOM, HOGYAN. Lehet, hogy gyerekcipőben jár ez a tudományág, és nem tudják a kezelések kimenetelét még tökéletesen irányítani, de mi tényleg láttunk itt embereket lábra állni és gyereket először értelmes szavakat mondani. Biztos vagyok benne, hogy 10 év múlva sokkal fejlettebb és elterjedtebb lesz ez az ág. Nekünk nincs elvesztegetnivaló 10 évünk már a Petike gyerekkorából. Bár ne kellene ilyesmin gondolkoznom, hanem éppen a kisfiaim csizmáiba tehetném a mikulás-csomagot. Nincs ilyen szerencsém. Ha valaki szuper-racionális a kezelést illetően, az én vagyok, mi tényleg nem tehetjük meg, hogy olyasmire áldozzunk ennyi pénzt és időt, ami nem segít a kicsinknek.
Ami a mostani változásokat, fejlődést illeti, éberebb Petike, figyelmesebb, és jobb a fej- és törzstartása, a látása is. De majd az otthoniak megmondják, milyen változást látnak, nagyon nehéz így felmérni, hogy minden pillanatban vele vagyunk és semmi mással nem foglalkozunk. És most már tapasztalatból is tudjuk, hogy tényleg kell 2-3 hónap, hogy az új idegsejtek dolgozni kezdjenek az új funkciójukban. Alig várjuk már, hogy otthon teljes erőből taníthassuk ezeket az új sejteket. Segítséget elfogadunk a napi fejlesztésben!
Amitől egy kicsit félek, az a téli megfázós időszak, mert egy magas lázzal járó vírusos megbetegedés komoly kárt tud tenni az új sejtekben. Nagyon kell vigyáznunk a kicsinkre, hogy ne legyen beteg, így most pár hónapig kicsit visszafogottabban élünk.
