A mai volt a legsimább délután az őssejtesek között. Már este 8 óra van, egy órája alszik Petike, és nem volt rosszul. Az altatás elment, mint délutáni alvás, egy óra helyett hármat volt a műtőben, mert nem akart felébredni utána. Aztán ébren hozták fel és nem is volt nyűgös, nem okozott gondot a háton fekvés, jólesően pihent. Reméljük, az éjszakánk is ilyen nyugodt lesz.
Ránk férne, mert nagyon keveseket alszunk, egyre fáradtabbak vagyunk. Lényegesen ingerszegényebb környezetben vagyunk itt, mint otthon, ez eléggé megnehezíti a Petike szórakoztatását, nem is fárad el eléggé. Jó hangulatban telnek a napok egyébként, csak Patrikról meg Apáról nem szabad beszélni, mert vigasztalhatatlan zokogással reagál az említésükre a kicsim. Úgy sem, hogy a nevüket nem mondjuk ki. A fogzáson még nem vagyunk túl.
