Tegnap megkapta Petike a másodok adag őssejtet. Délután 3-ra volt kiírva, próbáltuk ébren tartani addig, hogy délután tudjon pihenni, amikor a hátán kell feküdnie 6 órán keresztül. Ez nem ment sajnos, Martin masszázsa alatt teljesen ellazult és ellentmondást nem tűrve bealudt. Jól telt a napunk, bár délután már türelmetlenek voltunk egy kicsit, csúszás is volt. Amikor kísértük Petikét a műtőbe, találkoztunk a váratlan páciensekkel, egy magzatmázas gyönyörű ikerpárral, két pindurka kínai kisfiúval. Ezúttal simán ment az altatás és a beadás is, jó állapotban hozták fel a kicsimet. Valamiért ez az altatás jobban megviseli, mint amikor otthon altatják, kicsit rosszul volt most is utána, öklendezett és fájt is valamije. De a legjobban az viselte meg, hogy nem vettük fel, nem vehettük fel. Azért tartottuk benne a lelket, este 8-kor aludt el, és néhány rövid ébrenléttől eltekintve aludt reggelig. Ezúttal nem lázasodott be és ma már teljesen jól volt.
Ma CT vizsgálatra vittük a földszintre. Nagyon tetszik, ahogyan itt csináljak. 11-kor jött Wendy, hogy indulhatunk. Levittük, beraktuk a gépbe, megcsinálták a felvételt és feljöttünk. Én védőköpenyben állhattam mellette, így nyugton tudtam tartani arra az egy percre. Nem igényelt altatást, egész napos rosszullétet, stb.
Jól vagyunk itt, minden pillanatban értékeljük, hogy itt lehetünk, de nagyon hiányoznak az otthoniak, tisztességesen megszámolom a napokat minden reggel.
