Túl vagyunk az első kezelés kellemetlen utóhatásain, tegnap még bágyadt volt Petike és hőemelkedése volt, ma már teljesen jól van. Kifelejtettem a sikertelen szúrás történetének leírásából, hogy miután én már tudtam, hogy nem sikerült megszúrni, altatják a délután folyamán, még eltelt egy pár perc, amíg kihozták a műtőből. Én reszketve álltam a folyosón, hogyan kínozták meg, mennyire viselte meg a viaskodás… Legnagyobb meglepetésemre győztes mosollyal az arcán tolták ki. Ő volt az erősebb ezúttal. Persze a válium is segített.
Nagyon szereti Petike itt a nővérkéket, mindig mosolyog rájuk, a nagyvizit, amikor egyszerre 3-4 nővér is van a szobában, a kedvence. Én is csak a legjobbakat tudom róluk mondani, a hozzáállásuk verhetetlen, szívvel-lélekkel vannak itt velünk. Tökéletesen szúrnak és emellett a telefonjukban őrzik a kisfiam képét.
Évával elmentünk a tradicionális kínai piacra, nagyon szép volt, és polipot ebédeltünk! Mai nappal sajnos beállt az esős idő, bár hideg nincs, 14 fok körül van.
A kínaiak úgy tűnik félnek a 4-es számtól. Eddig nem gondolkoztam rajta, miért 3B a szobánk száma, nincs másik B-s szoba. Aztán feltűnt, hogy a liftben sincs 4. és 14. emelet, 3B, 13B van helyette. Megkérdeztem a nővért, azt mondja, régen rossz szám volt a 4. Nagyon rég nem lehetett, ez a kórház másfél éve épült. Nekünk a szerencse-számunk egyébként, és mi magunk kértük előre ezt a szobát, mert kétszer akkora, mint a többi.
