Fogynak a napok az útig, elég sokkoló a gondolat, hogy egy hét múlva már repülőn ülünk. Egyébként nem félek sem az utazástól, sem az ott történő dolgoktól, sem semmitől. Rendben lesz minden. Nagyjából készen állunk mindennel, bár a stressz-szintünk a héten már az eget verdeste az intéznivalók sűrűjében.
Nagyon ügyes és vidám Petike, mindenki dicséri. Kati (konduktor) kérdezte ma, hogy mit csinálunk a látásával, hogy ilyen szépen alakul. A domanos látás-gyakorlatokat.
A héten neurológusnál is jártunk kontrollvizsgálaton, szintén dicséreteket zsebeltünk be, egyértelmű a javulás mindenben. És egy picike epilepszia sincs már, semmi, semmi.
Ígérem, hogy Kínában teszek fel már Petikéről friss képeket. Azért ott sűrűbben le tudok ülni a géphez, mint itthon, legalábbis áprilisban úgy volt.
