Tegnap volt a várva várt gégetükrözés napja. Sajnos nem kaptunk jó híreket, nem tudna gégekanül nélkül lélegezni a kicsink. Amit augusztusban műtéttel helyreállítottak a gégéjében, az gyakorlatilag visszarendeződött a rossz állapotba mostanra, tehát csak komolyabb gégetágító műtéttel, egy hónapokra behelyezett eszközzel lehet rajta segíteni. Ez a hír természetesen önmagában is lecsapott mindannyiunkat, de a másik rossz hír, hogy ilyen műtétet 3 éves kor alatt nem csinálnak…. Tehát ez még jó esetben is sok hónap ebben az állapotban. Napi szinten is elég sok gátat szab ez a mostani helyzet, de nagyjából megtanultunk vele élni. Mindig úgy tekintettünk a kanüljére, mint egy hamarosan megszűnő eszközre, de most szembe kell néznünk, hogy ez valamiféle tartósabb állapot, hiszen még hosszú hónapokig tart. Igazából a legkellemetlenebb benne az, hogy a Petike beszédfejlődése nagyon megcsúszik miatta, hiszen nem hallja a hangját, a sírását sem. Nem tudunk vízi terápiákat használni, és a Dévény torna sem teljes, mert néhány gyakorlat kivitelezése lehetetlen.
Mindenesetre igyekszünk nem elkeseredni, mert nincs értelme, az nem segít.
Egyébként azért nem tudtam írni, mert jó heteink vannak, nagyon sokat dolgozunk Petikével együtt. Attól a naptól, ahogy hazajöttünk Amerikából, és elkezdtük a Domant itthon csinálni, amit imád Petike, nem is emlékszem, hogy lett volna rossz napunk. Olyan sok volt, hogy fáradtak voltunk (magyarul: azt gondoltam, lefekszem ott helyben a folyosón és soha nem kelek fel), de Petike sokat nevet és felgyorsult a fejlődése végre. ÉS TELJESEN ELMÚLT AZ EPILEPSZIÁJA!! Lehetséges, hogy a fonalbeültetéses akupunktúra miatt, azt látjuk, hogy jó a hatása, már a második adagot is megkapta. De igazából ahogy vasárnap délelőtt hazajöttünk Philadelpiaból és azonnal elkezdtük a gyakorlatokat, másfél nap kellett ahhoz, hogy az epilepsziás összerezzenések elmúljanak. Nagyon ügyes Petike. Remélem, hamarosan lesz arra is időm, hogy részletesen leírjam a gyakorlatainkat.
