A repülőn ülünk, 6 óra után és még 3 és fél előtt. A fejem már elég rendesen fáj, és olvasni (Glenn Doman: What to do about your brain injuried child) sem tudok már hatékonyan.
Úgyhogy pótolok. Annyi mindenről szerettem volna írni.
A fonalbeültetéshez kaptunk kiegészítő kezeléseket, természetesen vietnámi balzsamot, és úgynevezett moxa-kezelést. Ez azt jelenti, hogy füstölőhöz hasonló, csak lényegesen vastagabb rudakat kell égetni a test megfelelő pontjai felett, ami a Petike esetében azokat a pontokat jelenti, ahová a fonalakat beszúrták. A szervezet jin-jang egyensúlyát segíti. Ez nekem már egy kicsit túl kínai, de nem kérdőjelezem meg a hatékonyságát, végül is több ezer éve csinálják. Kipróbáltuk, bár nem örömmel, mert nincs még nálunk fűtés, és a mobil melegítőeszközöket is mind felvásárolták előlünk. Így hát marad a beöltözés. Azért megpróbáltam részletekben kibontani a kicsit és fölé tartani a füstölő rudat, ahogy kell, de olyan hihetetlenül füstös és büdös, hogy rá kellett jönnünk, ezt beltérben nem lehet használni.
Nyáron kellett volna, ha lenne kertünk.
Nagyon hiányoznak a kicsi fiaim, és bűntudatom van, hogy nem vagyok ott, hogy megosszam a terheket a nagymamákkal. De nyilván azért itt vagyok és nem ott, hogy a most szerzett tudásommal még többet tehessek, ezzel nyugtatom magam. Igazából nem lehet a napi terheket ahhoz hasonlítani, mint amikor az ember egészséges gyerekeket nevel. Tudom, hiszen a két kicsivel voltam otthon és elég nehéz volt. De ez most tényleg ezerszer nehezebb. Így hát nem tudok annak örülni, hogy 9 napig végigalhatom az éjszakákat, mert attól Petike nem alussza végig, hogy én nem vagyok ott.
Most már hatott a fájdalomcsillapítóm, nem vagyok nyűgös, de ez az út hihetetlen. Megállapítottam már az elején, hogy el vagyok szokva azoktól a szituációktól, ahol sok ember van kis helyen. De Pali megnyugtatott, hogy nem csak engem zavar az előttünk ülő család szaga. Aztán amikor a szaghoz hozzászoktunk, tutira hátradöntötték a széküket, ehhez abszolút joguk van, kb 20 centi helyen próbálok elférni. Amikor ebbe is belenyugodtam, a mellettem levő karfára a mögöttem ülő néni előredugta a kilyukadt harisnyás lábát. Olyan kedves öreg néni, nem akarok neki szólni. A közvetett módszerek (rápakolás, könyökölés, Palinak panaszkodás) nem hatottak, így hát már csak nevetek rajta.
