A repülőtéren vagyunk már, van még egy szabad félóránk. Egészen jól el tudtunk jönni, Jól vannak a fiúk. EZER KÖSZÖNET A NAGYMAMÁKNAK!
A fonalbeültetéses történet úgy kezdődött, hogy egy viszonylag nagyhírű keleti gyógyítással foglalkozó budapesti intézethez készültünk, és be is jelentkeztem, miután hazaértünk Kínából. A honlapjukon fantasztikus komplex rehabilitációs programról van szó agysérült gyerekek állapotának a javítására, az elveszett funkciók visszahozásában ígérnek segítséget. Ehhez képest nagyon csalódott voltam, amikor felhívtam őket, mert amellett, hogy még hónapokra előre sem tudtak időpontot adni, mert náluk olyan hosszú várólista van, mit képzelek én, ők nem tudják az elveszett agysejteket visszahozni. Természetesen tudom, hogy ezt nem tudják (ezt nem ők tudják). De a Kínában bevált akupunktúrát folytatni akartuk, és szerencsére találtunk másik intézetet, akikről több felől is jókat hallottam. Ide is csak mostanra kaptunk időpontot, de a nyári szabadságok miatt.
Jó érzésem volt az egésszel kapcsolatban, amikor már ott voltunk. Miközben vártunk, olvasgattuk a szóróanyagaikat, és amiről írni szeretnék, azok a fotóalbumok a páciensek képeivel. Több sérült gyereket is láttunk, és láttuk őket a későbbi fotókon gyakorlatilag egészségesen mosolyogva. Azért itt is nagyüzem van, egy vietnami doktornő végzi a beültetést, aki 17 éve csinálja ezt Magyarországon, és ami ma itt van ezen az ágon, az mind tőle indult. Felszívódó cérnát, olyan fél centis darabokat dugott a megfelelő pontokba, Petike minden testrészén. Azt mondta, hogy most az immunrendszer felerősítését és a légzés könnyítését látja a legfontosabbnak, és hogy nagyon sok bénult gyereket gyógyított meg, többek közt a sajátját, aki 13 hónaposan kiesett a másodikról, így szenvedett agysérülést. Fél évig teljesen le volt bénulva, de teljesen helyrejött, most egyetemre jár.
A cérnadarabok három hétig ingerelik a megfelelő pontokat, akkor újakat kap Petike.
