Nehéz héten vagyunk túl. Valamikor a múlt hétvégén kezdődött a sírós időszakunk. Nem láttunk semmi különös okát, de sokat sírt Petike, aztán a sírással együtt sokat feszített is, majd a feszítés eredménye hőemelkedés lett, ami még kellemetlenebb közérzetet okozott neki. Nem könnyű ebből a körből kilépni… Közben zajlott a műtét előtti kivizsgálás, a leletei jók, tehát nem aggódtunk nagyon. Évánál is ügyesen tornázott, csak nehezek voltak a napok. Ráadásul az evés is problémásabb a megszokottnál, sokszor hányt. Alapból sem szeret enni, úgy látjuk fél a nyeléstől. Végül is amekkora fémdarab van a nyakában, ez nem csoda. A hányásra találtunk megoldást, két napja csak kicsi adagokat kap, csak annyit, amennyi ellen még nem tiltakozik. Most már meg tudjuk tenni ezt, nem fenyegeti kiszáradás, úgy két hete csodálatosan iszik ugyanis cumisüvegből, csőrös cumival. A feszítést meg úgy állítottuk le, hogy kicsit visszaemeltük a Baclofen-adagját. Elég jellemzően így haladunk előre mindenben, kettő lépés előre, egy hátra, majd kettő előre, egy hátra. A visszalépések nagyon nehezek, Petikének a legjobban. Pedig piciket lépünk mindenben, csak valahogy így hullámzik a fejlődése. Ma végre jól van.
Közben Patrik sem volt velünk, nagyon nehezen viseltem. Petike is sokkal jobban van, ha Patrik itthon van, nagyon figyel rá.
Elindítottuk az őszi kínai kezelés szervezését! Novemberben szeretnénk menni, még nem kaptunk időpontot, de most töltögetjük a jelentkezési lapot.
Az olaszországi Doman-kurzusról lemondtunk, a műtét is éppen arra az időszakra esik. Így hát szeptemberben Philadelphiába megyünk AZ INTÉZETbe!!!! Érdekes módon ez kerül mindennel együtt kevesebbe is, és a módszer megalkotói tartják a kurzust. Nagyon sok gyereket gyógyítottak meg, illetve tanították meg a szülőket a gyereküket meggyógyítani az elmúlt kb. 50 év alatt. Glenn Doman-nal találkozni számunkra most mindennél nagyobb szám.
