A tegnapi napot nem hevertük még ki teljesen, Petikével voltunk gégetükrözésen. Sajnos nem kaptunk jó híreket. Nem tudna most kanül nélkül lélegezni, komoly elváltozás van a gégéjén, valószínűleg a lélegeztetőgépen töltött hetek szövődménye. Műtétre lesz szükség. Kicsit nyilván csalódottak vagyunk, de a lényeg, hogy megoldható. Valóban jó gégész-kezekben tudhatom a kisfiamat.
Ő volt az utolsó a műtéti rendben, ezért egész délelőtt nem evett, majd az altatás miatt még délután sem, nagyon nyűgös lett estére, látszott rajta, hogy mindene fáj. Végül itthon 7-kor teljesen üres gyomorral aludt el, mert nem volt jó a gyomra. Nem aggódtunk, mert tudtuk, most pihennie kell, éjszaka tudunk pótolni egy-két étkezést. Csakhogy a két éjjeli étkezés között Patrikot hűtőfürdőztük, aki elhúzódó náthájára valami heves vírust kapott és éjszakánként felszökik a láza. Így nem sokat aludtunk, és elég kétségbeejtő érzés, hogy mind a két gyerek beteg. Éjszaka már csak nevettünk a helyzeten (-„Mennyit hányt Patrik? –Nem sokat, kevesebbet mint Petike vacsoránál.”), mondanom sem kell, nem jókedvünkben. És ez már a harmadik nem-alvós éjszaka volt zsinórban. Reggel a nap Patrik szobájánál kel, bármilyen is volt az éjjel, ő hangosan viháncolva jön negyed hatkor.
Jól haladunk viszont a gyógyszerek csökkentésében, most már kevesebb Baclofent kap Petike, mint bármikor a baleset óta. És hihetetlen az immunrendszere. Mindannyian betegek vagyunk, hetek óta köhögünk, Patrik meg tényleg komoly beteg, és csodálatos módon Petike szervezete ellenáll. Pedig ez soha nem volt jellemző rá, pici baba korát is végigbetegeskedte, a szoptatás ellenére mindent elkapott, amit Patrik hazahozott az oviból.
