Tegnap Petike megkapta az utolsó adagot. Kicsit fáj a szívünk, hogy vége. Tudom, hogy még csak most kezdődik, hiszen a hatása ezután indul majd igazán. Szerettük ezt az 5 napot, amikor a kezelések voltak, rákészültünk nagyon és olyan nyugalmas napok voltak. Mindig egyre jobban lett Petike, mind az 5 alkalommal. A tegnapi is jól ment, ugyanúgy nagyot aludt, mint ahogy szokott. Ébredés után éhes volt, akkor megetettük, de az később elsietettnek bizonyult, mert kihányta, de tényleg nem volt rosszul szerencsére. Ma egy kicsit fáradtabb, mint a szokásos. Remélem, délután tud pihenni egy kicsit.
Pali nagyon szédíti a nővérkéket a kínai tudásával. Mindegyiküket a kínai nevén szólítja, én kb. 10 másodpercig tudom észben tartani a kínai szavakat. Meg 10-ig számol. Most mondja, hogy nem csak a nővérek nevét tudja, hanem az összes dolgozóét, beleértve az orvosokat, terapeutákat.
Bár tegnap egy kicsit megrendült a hitem a kínaí nyelvtudásában. Valahonnan jöttem, ők Petikével a szobában voltak, és mondja, hogy volt itt az egyik takarítónő, valamit nagyon magyarázott, de szerinte meg akarja venni az egyik edényünket 24 RMB-ért. Kicsit furcsa ötletnek tűnt, mert én 13-ért vettem a szomszéd áruházban, de ha nagyon akarja…J. (Természetesen nem nyerészkednénk kínai takarítónőkön.) Ekkor jött Selina, aki tudott fordítani, és így megtudtuk, hogy a néni Petikéről beszélt, hogy mennyit erősödött és milyen szép fehér. Egész jó színe van különben.
Elég nagy fehér bőr-kultusz van itt. Kevés nőt látok sminkelni, de aki alapozót visel, annak olyasmi arcszíne van, mint nekem most, az utóbbi 5 főleg kórházban eltöltött hónap után. Az üzletekben léteznek ugyanazok a kozmetikai márkák is, mint nálunk, de a fő vonal itt a fehérítés. Fehérítő arckrémek és testápolók, még színskála is van mellettük, hogy a változást mérni lehessen.
