2010. március 15.

Ma nagyon nem voltunk együtt, ha lehetséges egyáltalán nagyon nem együtt lenni, vagy kicsit. Hiszen nem voltunk együtt és kész. De mi Petivel Kínában, Pali Párizsban, Patrik Böszörményben. De ő már hazaérkezik Budapestre Varga Mamával, aki szabadságot vett ki erre a pár napra, amíg Apa is távol van, hogy Patrik iskolába járhasson. Patriknak ma esett ki az első felső foga, és annyira hiányzik, nagyon szeretném már látni. Tudom, hogy nagyon minden jóval el van látva otthon nélkülem is, de érzem, hogy ezt most nehezebben viseli, mint szokta. Kaptam is tőle erről egy kétsoros levelet, éppen online voltam és cseteltünk egy pár szót. Meg is fogadtam, hogy ezt nem csináljuk többet így, ez nagyon hosszú. Bár praktikusan semmi sem szólt amellett, hogy őt is hoznunk kellene magunkkal ide, úgyhogy igazából szóba se jött. Főleg mióta iskolás, egy hónap távollét nagyon nem mindegy. De itt olyan sok család van gyerekekkel, és olyan jó helyük van játszani…. Meg hát nehéz nélküle. Van itt egy család 4 kislánnyal, a legnagyobb a beteg, és ő sem lehet idősebb 8 évesnél. És az anyukájuknak akkora előrehaladott pocakja van, hogy el sem tudom képzelni, hogy engedték fel bármilyen repülőre is.