Most olyan nyugis a helyzet, mintha nem is a mai nap lett volna, ami előtte volt. Hoztam egy kis könyvecskét a hidakról, azt olvassa Anyu Petinek, már vacsi után, de még fogmosás előtt, már meseolvasós fényben. Szabadság híd, Brooklyn Bridge, Tower Bridge, és a Verrazano New Yorkban (amin Pali tavaly véletlenül kivezetett a szélső sávba, ami a hídon kívül van, és szó szerint szédületes manhattani kilátásunk volt).
Amúgy ez volt eddig a legnehezebb napunk, Peti nyugtalan volt, nem aludt jól, nem akart enni, feszített, sírt Apa után. A holnapi kezelés miatt is aggódik már szerintem. 3.30-ra írták ki, most már nem az elsők között, hanem később. Egészen megtelt az osztály az elmúlt napokban.
Ja, és ez volt a középső nap, ma reggel volt a fele.
