2010. február 23.

Nagyon jó, hogy itt lehetünk, Petin is annyira látom, hogy tudja, milyen jó ez neki. Nagyon sokat kiabál és nevet, próbálgatja a hangját. Már nagyon várjuk a pénteki beavatkozást. Kicsit aggódom, mert tudom, hogy mennyire nem kooperatív, ha nem tetszik neki valami, hátrafeszíti a fejét és nem vesz levegőt. Majdnem elképzelhetetlennek tartom, hogy helyi érzéstelenítésben, oldalán fekve meg tudják szúrni a gerincét úgy hogy én nem vagyok ott. Próbálom visszafogni ezt a gondolatot, és örülök, hogy az az alap elképzelés itt, hogy megpróbálják érzéstelenítéssel és csak ha nem megy, akkor altatják.

Jó hogy ilyen jók itt az orvosok és a nővérek, és jó, hogy az első őssejt-adag is nagyon simán ment be, mert minden nap van valami negatív élményünk itt a kórházban. Egyáltalán nem az ellátással, hanem a kórházzal. Túl jó volt Hangzhou, ha rajtunk múlt volna, most is ott lennénk, de ott már nem fogadnak külföldi pácienseket. A repülőjegyet meg ide Qingdaoba kaptuk a legjobb áron azok közül a városok közül, ahol a Beike kórházai vannak. Kezdődött a wc- eldugulással, napi háromszor dugulás-elhárítunk, mert egy darabka papír sem megy át simán. Első két-három alkalommal segítségért mentem, most már csak iderendszeresítettünk egy pumpát. Olyan érzésünk van, hogy minden csak össze van illesztve, és bármikor széthullhat. Elromlott a víz-adagolónk még aznap, ahogy megérkeztünk, nem baj, hoznak másikat. De az is rossz volt, harmadikra sikerült. Ma az oxigén ömlött a fali vezetékből, ez már kicsit meredekebb volt. Inhalálós gyógyszert kap Peti napi kétszer, nagyon jó egyébként, az egész télen vissza-vissza térő hurutját nagyon látványosan rendbe tette. Az inhalálót a kórházi fali oxigén-rendszerbe köti a nővér és onnan fújja, nem tudom, oxigén is jön-e, vagy csak valahogy a nyomás. Mindenesetre ma este a kezében maradt valami, és süvített az oxigén, minket meg kitessékeltek a szobából. Ideiglenesen megoldották, de holnap cserélik benne amit kell, addig az egész kórházban (9 emelet) lezárták az oxigént egész éjszakára!

Persze egy ilyen kezelésért eljöttünk idáig, egy vaságyon is megcsinálnánk, nagyon nem ez a lényeg.

Ma sikerült kimennünk sétálni, kellemes tavaszias idő volt, Peti közepesen tűrte a babakocsis utat. A parkban kiszállt, és ugráltunk, azt nagyon élvezte.

A támogatók linkjei


  • Vietnami Rehabilitációs Intézet
    Dr.Le Thuy Oanh
    Bp. 1161. Csömöri út 73.
    Tel.: 061-405-7915
  • BútorJavítás.hu