Nagyon hosszú utunk volt Kínába. Eleve egy órás késéssel indultunk, nem aggódtunk ezen, mondván Pekingben annyival kevesebbet várunk majd... Peti olyan nagyfiúsan viselkedett a repülőn. Napok óta izgatottan várta már, főleg azt a részt, hogy jön a kísérő, és italt lehet választani. Ráadásul kértem neki gyerek menüt, hátha abban több olyan dolog van, amit ő meg tud enni. Természetesen vittünk neki dupla adag kaját mi is. Ehhez képest semmi se volt jó, az italok, nem voltak fincsik, kávét nem kapott, az ő menüje egyáltalán nem ízlett, az otthoni kajákkal meg ne vicceljünk már, hogy képzeljük. Éhezve, borzasztó álmosan, de kitartott, nem aludt el (amikor sikerült volna, felordibálták), csak egy 40 perccel a leszállás előtt. Meg kell mondanom, nagyon nehéz egy ilyen út, pici a hely, hangos, fejfájdító és gyomorforgató. De Peti olyan nagyfiúsan viselkedett és a helyzethez képest nem is volt nyűgös, úgyhogy örültünk.
Pekingben meg izgalmas volt, de az volt a nagyon jó, hogy Peti végig aludt. Messze kellett menni a csomagokért, Anyu vitte, nem ébredt fel, még a biztonsági ellenőrzésnél sem. A csomagoknál tudtuk felvenni a babakocsit is, ott belefektettük, ez hihetetlen szerencse volt, mert ébren nagyon nem tűri, úgy lehet hogy nem értünk volna át. A jegyünkre az a jegyzet volt írva, hogy át kell menni a 2-es repülőtérről a 3-ra, vonattal. És hozzátette az utazási ügynök Palinak, szerintem kínai ember, hogy igen, nem másik terminálról van szó, hanem másik repülőtérről. Most már bizton állíthatom, hogy nem járt még ott, mert Terminál és nem reptér és nem vonat, hanem busz. Ezzel csak az a baj, hogy mi megkerestük a vonatot, és meg is találtuk, de erre elment az össze időnk. Aztán belenyugodtam, hogy ez bizony busz és terminál, és el is indultunk jófelé, de olyan messze volt és olyan irdatlan nagy repülőtéri terminál! Nem tudom távolságban kifejezni, de szerintem több km volt benn a csarnok. Úgy voltam vele, hogy ha már becsekkolunk, akkor remélhetőleg megvár a repülő, így is lett. Közben izgultam még, mert a nagy repcsin 30 kg volt személyenként a poggyász-határ, a kicsin meg 20. Sikerült három 25 kg körüli nagy bőröndöt csinálnunk, amivel eddig jók voltunk, de itt már ha kicsit szigorúbbak, nem nagyon fért volna bele abba kis időbe a külön pultnál pótdíj-fizetés, meg talán előtte pénzváltás. Ezek szerencsére nem voltak és a kapunál már csak ránk vártak, és mentünk is Pekingből Qingdaoba.
Petike még mindig aludt szépen.
A kis repülőn az egy óra út már csak egy kis levezetés volt, de akkor nagyon éreztük, hogy ez egy másik nap már. A három bőröndből a végére egy kiszakadt, egy meg nagyon eltört.
