Admin blogja

A mi mumusunk a szájharapás nevű attrakció, amit sok minden kiválthat Petinél. Például dac vagy épp ellenkezőleg, a túlzott lelkesedés. Ha nem ízlik a főzelék, vagy ha nagyon ízlik valami és elszántan igyekszik megenni. És főleg, ha nem értjük, amit mondani.akar Olykor hónapokig nem csinálja, de ha egyszer előjön, mint mostanában is, akkor iszonyú nehéz megszabadulni tőle, mert a száján lévő sebek a fájdalom miatt újra és újra harapásra ingerlik... Ezzel küzdünk most a napokban.
Nagyon cukin néz ki most Peti, elkezdtek kihullani a tejfogai, alul 1 hiányzik, felül 2.

Boldog új évet kívánunk mindenkinek!
Én nagyon optimista vagyok. A tavalyinál legalábbis nem létezik, hogy rosszabb év jöjjön. : ))

Tényleg jó vegyes év volt ez. Az eleje szörnyű, aztán azért kialakult. Háromszor ültem szirénázó mentőben az év során különböző ügyekben. Egyedül Pali nem volt kórházban tavaly, viszont ő ledoktorált, sőt adjunktusból docens lett. Jól bele is fáradtunk az év első felébe, úgyhogy nyár körül rájöttünk, hogy nem tudjuk a Domant csak így mellesleg csinálni azzal a tempóval, amit az intézet diktál. Úgyhogy lemondtuk az őszi időpontunkat és elhatároztuk, hogy kipróbálunk más terápiákat. A Thera Suitot rég terveztük már amúgy is. Az augusztust így Varsóban töltöttük. Nagyon optimistán indultunk neki, de keserves két hét lett. Peti nagyon rosszul tűrte, nekem is csalódás volt, mást vártam tőle. Rájöttünk, hogy ezt a fajta fejlesztést tudjuk egyszerűbb úton is végezni, jobban beleillesztve a napi életünkbe, így azóta is intenzív tornát kap Peti Sanyi bácsitól hetente háromszor. És visszatértünk a régi kerékvágásba: DOMAN teljes gőzzel. Időnként el kell távolodni ahhoz, hogy az ember lássa, hogy mi a jó neki. A varsói kezelésnek volt erdménye, Peti sokkal jobban ül és tarjta a fejét ülésben, de ebben Sanyi bácsinak is sokat köszönhetünk, és ez lesz a mi utunk inkább. Novemberben telefonos vizitre kaptunk lehetőséget az amerikaiktól és lélekben is visszatértünk a z intenzív programhoz. Azóta nagyon jól tudtunk dolgozni, sokkal több lejtőt csinálunk, mint valaha, sokkal gördülékenyebben. Áprilisban megyünk Philadelphiába és tele vagyunk lelkesedéssel.

Nehéz év volt ez, de sokat tanultunk. Van egy csomó újévi fogadalmam, évek óta először. Leszámoltunk egy illúzióval, az ősszel nagyjából rájöttem, hogy nem lesz több gyerekünk. A Peti balesete előtt eléggé evidens volt, volt szeretnénk még több babát, és ez az elmúlt 5 évben kudarcként lebegett fölöttünk, hogy milyen jó lenne, de nem lehet, mert a fejlesztés rovására menne. Az elmúlt évben 36 éves lettem és ez eléggé megviselt, ez évben először tűnt ez a szám soknak, előtte soha nem érdekelt a korom. Aztán valahogy megvilágosodott, hogy annak a korszaknak vége és ideje a jelenre koncentrálni. Ez a látszólag negatív döntés sok mindent helyre tett és egészen megnyugodtam. Ideje, hogy a jelenben vegyük el, amit szeretnénk és ma csináljuk meg azokat a dolgokat, amiket halogattunk (halogattam). Tényleg telnek az évek, nincs mire várni.

Úgyhogy a mai nap tényleg a hátralévő életünk első napja.

Mindenkinek köszönöm, aki segített nekünk ebben az évben is és a szeretével tisztelt meg. Nagyon sok mosolyt kívánok mindenkinek és szuper évet!

Nagyon bízom benne, hogy valóban vége van a januárnak és az új hónappal egy új időszak következik. Készen van a Hajrá Peti videoklip, ami bearanyozza ezeket a kemény napokat és a Peti arcára is mosolyt csal. Rengetegen dolgoztak rajta nagyon sokat, kedvességből, azért hogy minél több emberhez eljusson a híre, hogy most már tud az alapítványunk adó 1%-ot fogadni!

Augusztus végén kiköltöztünk Velencére. Ez volt az elmúlt félév legjobb történése Peti szerint is, amikor decemberben Amerikában feltették ezt a kérdést. Nagyon szeretjük az új otthonunkat. Patrik és Apa minden reggel elindulnak Budapestre, a régi munkahelyeikre, mi meg itthon csináljuk a Peti programját. Illetve csinálnánk, de ez a január nagyon kemény lett, két napot tudtunk csak dolgozni. Peti végig beteg volt. Kezdődött egy tüdőgyulladással, amit elkapott valahonnan, aztán mikor azt hittük, kikászálódtunk belőle, volt egy nagyon rossz éjszakai élményünk, amikor a legyengült kis szervezetének a légzés túl nehéz feladat volt, mentőt kellett hívnunk, és székesfehérvári kórház intenzív osztályán kötöttünk ki. Most meg megint egy hete nem tud már kikászálódni egy fertőzésből, tegnapra fogyott el annyira a bizakodásom a spontán gyógyulásban, hogy elhívtam az új velencei doktor néninket, aki antibiotikumot rendelt, ebben a hónapban harmadjára!!!!!! És is nem tudom vitatni a szükségességét. Csak nem értem, miért lett ilyen ez a hónap, amikor előző években összesen nem volt ennyit beteg Peti. Állítólag nem vagyunk egyedül ezzel így ebben a szezonban. Nagyon nem tudunk haladni a dolgunkkal, ami az Ő fejlesztése, és nagyon el vagyunk fáradva.

Nagyon közeledik az augusztus 26, Peti műtétjének a napja. Most már majdnem egy éve van úgy, hogy a gége-kanülje benn van még, de be van zárva, és az orrán veszi a levegőt.( Meg persze a száján, de ez már részletkérdés, a lényeg, hogy a gégéje rendben van.) Most újra tesz a gégészünk egy kísérletet, hogy kivegye a kanült, összevarrja, és pontot tegyünk a dolog végére annyi év után. A kanült mi is kivesszük itthon, le is ragasztjuk a helyét. A kritikus pont az altatás utáni ébredés, akkor hogyan tűri Peti a helyzetet. Már csak egy hét addig!

Azért, hogy nem írom külön, minden napunk a domanos program jegyében telik, dolgozunk, dolgozgatunk egész nap. Nehezen rázódunk vissza a kínai út után, most még sokkal kevesebb feladatot tudunk megcsinálni, mint mielőtt elutaztunk.

De nagyon igyekszünk, mert május 24-én van a következő vizitünk Philadelphiában.

Van új eszközünk is, a gravity free. Még nincs tökéletesen beüzemelve, nem 2 gumikötél lesz, mint most a képen látszik, hanem 6, tehát bonyolultabb pozíciók lesznek, nem csak sima hintázás. Szuper, máris nagyon szeretjük.

És egy közérdekű információ:
Április 17-én szombaton, 18 órakor Hajdúböszörményben a Sillye Gábor Művelődési Központban Demeter Hunor Országok, ahol mindig beverem a fejem című könyvének lesz újabb bemutatója. Aki tud jöjjön el, fantasztikus a Hunor vetítése a fotókból, én már láttam. A könyv a helyszínen megvásárolható, a szerző dedikál, Petike is ott lesz.

A húsvéti szünet sajnos hosszabb lett, mint vártuk, csütörtökre virradó éjjel bedurrant Patrik füle. Hallottam én már az előző napokban, hogy nem hall tökéletesen. Mivel mindenünk volt itthon, amit ilyenkor kapni szokott, és következő keddre volt időpontunk hallás-vizsgálatra, nem vittem orvoshoz, hanem elkezdtük itthon ápolni, a húsvét éppen remek alkalom volt erre. Kettő csokinyusziban kimerült egyébként a húsvétozás nálunk, és nem épp stílszerűen ráadásul a cipőjükbe tettem reggelre. Na jó, azért ünnepi ebéd volt. Bár nagyon készültünk piknikezni hétfőn, méghozzá kora reggel, mert mindenki ott lesz kirándulni, de sajnos esett, úgyhogy ez elmaradt.

Rendesen belemerültünk a kultúrába viszont, a magunk kevéssé igényes kultúra-fogyasztó módján. Voltunk ugyanis Séta a dínókkal showt megnézni, amire gyakorlatilag egy éve készültünk, mióta kiplakátolták. A tömeget látva érdemes volt azt annyira kiplakátolni. Igazán jó volt, Patrik ragyogott, Petinek is tetszett, bár ő kicsit félt néha, azt mondta, nem hiszi el, hogy nem igaziak. Mi meg tanuljuk élvezni ezt a verziót, hogy egész családosan megyünk újra helyekre.

Másnap, húsvét hétfőn moziba vittük a fiúkat. Patrikkal általában minden nagy gyerekeknek szánt filmet megnézett valamelyikünk az elmúlt években is, Petivel most elmúlt szilveszter környékén voltunk először moziban és meglepően jól sikerült. Úgyhogy most vidáman indultunk neki a sárkányos filmnek, ami meg kell hogy mondjam, a maga kategóriájában a legjobb, amit eddig láttam. Patrik még annál is jobban ragyogott, Peti meg nagyon figyelt az elején, aztán a fele körül bealudt, túl sok volt neki az információ. Nagyon aranyos volt, ott horkolt hangosan. Aztán még a vége előtt felébredt.

Ráadásul csütörtökön kivettem 3 DVD-t a könyvtárból, úgyhogy otthon is minden nap filmeztünk. Ez volt a mi nagy kulturális húsvéti hétvégénk.

A hazaérkezésünk utáni hétvégét a családi ünnepek jegyében töltöttük. Nem raktam össze, hogy ez az a hétvége is, amikor a Patrik sulijában a Nagy kulturális bemutatós hétvége van, aminek az előkészületeiből teljesen kimaradtam a kínai távollétünk miatt. Péntek délután és vasárnap délután adták elő a műsort a Fővárosi Művelődési Házban, minden osztály sorban. Az 1.c A tücsök és a hangya című klasszikust németül. Nagyon ügyesek voltak, édes volt a nagy színpadon. Petit nem akartuk a tömegbe vinni egyből a hazaérkezésünk után, így Pali pénteken, mi Anyuval vasárnap néztük meg. Pali megfogalmazta, hogy jó érzés volt így részt venni a kerület kulturális életében, azért ez egy esemény volt. Mindig jó érzéssel tölt el, hogy ebbe az iskolába jár.

Viszont ez a két előadás behatárolta a böszörményi-kisfási utunkat, amibe 2 nagy családi bulit terveztünk, és így éppen csak szombat reggeltől vasárnap reggelig tartott.

Szombaton a Tiszi Papa 80. születésnapját ünnepeltük, úgy hogy elvittük őket Kisfásra, Nándiékhoz. Szívszorító élmény volt, ott volt az összes Nánási, kivéve Aput. Nem láttuk őket a Peti baleste óta, régen voltunk így együtt. Jó volt.

Délután meg a Böszörményben ünnepeltük a Domi 2.és Vera 21. születésnapját a Takács és Varga család körében, az is nagyon jó volt, csak mi sajnos hamar kidőltünk.

Visszatérve kedden ismételten nagy alkalom volt, Patrik névnapi bulija a McD-ban, amiért évek óta rágta a fülünket, de az oviban még nem akartuk. Most nagyjából eldöntötte az, hogy így lesz, hogy 18 gyereket akart meghívni és hívtunk is meg. Volt már nálunk gyerek buli és 8 gyerekkel totálisan tele volt a lakás. Ez is jól sikerült, csak a késői kezdés miatt sajnos rövid lett. A 4 illetve 6 órás kezdés közül kénytelenek voltunk a későbbit választani, mert 4-kor csengetnek ki a délutáni tanulásból a suliban.

Lassan elérkezünk a húsvéthoz…amit ugye nem csoda, hogy úgy döntöttünk, hogy itthon töltünk? Soha nem csináltunk még ilyet, hogy ne mentünk volna haza Böszörménybe húsvétra, de most úgy éreztük, egy pici nyugit be kell iktatnunk, hiszen nem voltunk itthon együtt…. február közepe óta. És sajnos helyesnek bizonyult ez a döntésünk, sajnos az egész család nagyon beteg lett otthon húsvétkor egy vírus miatt, és nagyon együtt éreztünk velük, de az jó, hogy Petike ebből kimaradt, az őssejteket nagyon védenünk kell.