Virág Naplója

Peti fantasztikus formában van. A Doman-program által most előirányozott napi 60 lejtőzést simán sikerül teljesítenünk az elmúlt napokban, sőt volt egy 67-es, meg egy 70-es napunk is múlt héten. Ez abszolut rekord, amit jókedvűen teljesít és gyakorlatilag azt jelenti, hogy dupla mennyiséget lejtőzünk, mint korábban. Kezdjük kapisgálni a Domant x év kemény munka után.

Tegnap írtuk meg a jelentést az elmúlt hónapok munkájáról, készülünk az útra, húsvétkor vizit!!!!!
Ma voltunk Petivel vérvételen, ortopéd dokinál röntgenbeutalóért, múlt héten hajat vágtunk a szokásos vizsgálati mintának. Philadelphiában minden adatot bekérnek, minél hatékonyabb programot kaphassunk.

Egy dolog kérdéses még az utazást illetően. Ezúttal Patrik is velünk jön, ez a terv, meg is vettük a jegyeket már. Közben Patrik indult a Zrínyi matekversenyen, ahol megyei 2. helyezést ért el, ami a pontösszesítést nézve országosan is benne van az első ötben. Aznap lesz az országos döntő Kecskeméten, amikorra a repülőjegyünk szól, úgyhogy most mindkét irányba (légitársaság és matekversenyes alapítvány) próbálkozunk, hátha nem kellene választani az utazása meg a verseny között.

Szóval Petinek szuper kedve van, a nagy kedvenc, mint mindig az olvasás, most németül leginkább. Német nyelvű új könyveink vannak. Rákattantunk Erich Kastnerre, Patrik behozta a házba az Emil és a detektíveket, mint iskolai olvasmányt, erre én csak kivettem nekik a könyvtárból a Két Lottit, a gyerekkori kedvencemet. Tetszett nekik, nem reklamáltak, hogy lányos. Persze ha választani lehet, a tudományos könyvek a nyerők.

Nagy sikerélményem van. Megjavítottam a Puntoban a rádiót. A gondolat erejével.
Az úgy volt, hogy az elmúlt hetekben gyanúsan jól működött az antennám. A sajátom, nem az autóé, az már nincs meg.
Sok mindent éreztem messziről, például Palit egész napos külföldi autóútjain mindig éppen akkor hívtam telefonon, amikor belépett a határon vagy amikor leállt a pihenőben. Persze mondtam neki, hogy húsz év után az ember tudja, mikor kell hívni, de nem csak erről volt szó.
A Puntóban a 11 éves gyári rádiós magnó van, kb 7 éve elromolva. Mindig volt fontosabb dolog, mint azt szervízelni vagy cserélni, de az ősszel elkezdtem úgy érezni, az életminőségem sokat ugrana, ha tudnék az autóban zenét hallgatni. Ezért megkértem Atit, nézze meg közelebbről, mit lehet tenni, a gyári kód is meglett a fiók mélyéről. De sajnos nem sikerült, meg sem mukkant, nem kapott áramot, sőt ki sem lehetett venni speckó hosszú csavarhúzó híján, úgyhogy maradt az, hogy Fiat szervíz nélkül se cserélni, se javítani nem lehet.
Tegnapig, amikor is meguntam, hogy két lemezt hallgatok folyamatosan a telefonomról. Jöttem az autópályán és mondtam a rádiónak, hogy most bekapcsollak és működj, mert nincs okod nem működni. Akkor nem is figyeltem, de aztán következő úton látom, hogy villog és kéri a kódot.
És a kód beírása óta megy!!!!
Van azért kis agykontrollos előéletem, tavaly májusban kaptam valakitől a tanfolyamra jegyet ajándékba, és hiszem, hogy az ottani 4 napos programozásnak része volt abban, amilyen gördülékenyen megtaláltuk a házunkat, beköltöztünk,eladtuk a lakásunkat, és főleg hogy ezt ilyen sorrendben tehettük, holott a ház a lakás árából lett. De aztán sajnos szinte teljesen elmaradt ez az életemből.
Ez most mindenesetre jó jel, újra használni, gyerekgyógyításra is, amihez eddig bátortalan voltam.
Pali üzeni, hogy mentálisan ép vagyok, nem bolondultam meg, vagy ilyesmi. Csak ez történt és kész.

A szájharapásból nagyon csúnya betegség lett sajnos, valami kórokozó bejutott a seben keresztül. Kb két hete Peti keményen belázasodott, aztán bedagadtak a nyaki nyirokcsomói. Kedves doktornénink megállapította, hogy egyértelműen ez az oka. Jó egy hét magas láz követketett, két különböző antibiotikum, levertség. Az evés meg a legrosszabb, sebes szájjal, étvágy nélkül. És két hét kiesés a programból. Jóformán semmit nem tudtunk csinálni a Peti erőtlensége miatt, és sajnos még a maszkolást sem, amihez nem kell az ő ereje, de iszonyú érzékeny volt kívülről is a belül sebes arca.
Most már egy hete egészen jól van, a mai és tegnapi Doman-programot meg már számottevőnek lehet nevezni, úgyhogy nagyjából túl vagyunk rajta.
Amilyen jól belelendültünk decemberben a munkába, olyan lelombozó volt ez a kényszerpihenő, most építhetjük újra. Bele kell húznunk, mert áprilisban vizit Philadelphiában, be vagyunk jelentkezve, szállás, repülőjegy lefoglalva.

A mi mumusunk a szájharapás nevű attrakció, amit sok minden kiválthat Petinél. Például dac vagy épp ellenkezőleg, a túlzott lelkesedés. Ha nem ízlik a főzelék, vagy ha nagyon ízlik valami és elszántan igyekszik megenni. És főleg, ha nem értjük, amit mondani.akar Olykor hónapokig nem csinálja, de ha egyszer előjön, mint mostanában is, akkor iszonyú nehéz megszabadulni tőle, mert a száján lévő sebek a fájdalom miatt újra és újra harapásra ingerlik... Ezzel küzdünk most a napokban.
Nagyon cukin néz ki most Peti, elkezdtek kihullani a tejfogai, alul 1 hiányzik, felül 2.

Boldog új évet kívánunk mindenkinek!
Én nagyon optimista vagyok. A tavalyinál legalábbis nem létezik, hogy rosszabb év jöjjön. : ))

Tényleg jó vegyes év volt ez. Az eleje szörnyű, aztán azért kialakult. Háromszor ültem szirénázó mentőben az év során különböző ügyekben. Egyedül Pali nem volt kórházban tavaly, viszont ő ledoktorált, sőt adjunktusból docens lett. Jól bele is fáradtunk az év első felébe, úgyhogy nyár körül rájöttünk, hogy nem tudjuk a Domant csak így mellesleg csinálni azzal a tempóval, amit az intézet diktál. Úgyhogy lemondtuk az őszi időpontunkat és elhatároztuk, hogy kipróbálunk más terápiákat. A Thera Suitot rég terveztük már amúgy is. Az augusztust így Varsóban töltöttük. Nagyon optimistán indultunk neki, de keserves két hét lett. Peti nagyon rosszul tűrte, nekem is csalódás volt, mást vártam tőle. Rájöttünk, hogy ezt a fajta fejlesztést tudjuk egyszerűbb úton is végezni, jobban beleillesztve a napi életünkbe, így azóta is intenzív tornát kap Peti Sanyi bácsitól hetente háromszor. És visszatértünk a régi kerékvágásba: DOMAN teljes gőzzel. Időnként el kell távolodni ahhoz, hogy az ember lássa, hogy mi a jó neki. A varsói kezelésnek volt erdménye, Peti sokkal jobban ül és tarjta a fejét ülésben, de ebben Sanyi bácsinak is sokat köszönhetünk, és ez lesz a mi utunk inkább. Novemberben telefonos vizitre kaptunk lehetőséget az amerikaiktól és lélekben is visszatértünk a z intenzív programhoz. Azóta nagyon jól tudtunk dolgozni, sokkal több lejtőt csinálunk, mint valaha, sokkal gördülékenyebben. Áprilisban megyünk Philadelphiába és tele vagyunk lelkesedéssel.

Nehéz év volt ez, de sokat tanultunk. Van egy csomó újévi fogadalmam, évek óta először. Leszámoltunk egy illúzióval, az ősszel nagyjából rájöttem, hogy nem lesz több gyerekünk. A Peti balesete előtt eléggé evidens volt, volt szeretnénk még több babát, és ez az elmúlt 5 évben kudarcként lebegett fölöttünk, hogy milyen jó lenne, de nem lehet, mert a fejlesztés rovására menne. Az elmúlt évben 36 éves lettem és ez eléggé megviselt, ez évben először tűnt ez a szám soknak, előtte soha nem érdekelt a korom. Aztán valahogy megvilágosodott, hogy annak a korszaknak vége és ideje a jelenre koncentrálni. Ez a látszólag negatív döntés sok mindent helyre tett és egészen megnyugodtam. Ideje, hogy a jelenben vegyük el, amit szeretnénk és ma csináljuk meg azokat a dolgokat, amiket halogattunk (halogattam). Tényleg telnek az évek, nincs mire várni.

Úgyhogy a mai nap tényleg a hátralévő életünk első napja.

Mindenkinek köszönöm, aki segített nekünk ebben az évben is és a szeretével tisztelt meg. Nagyon sok mosolyt kívánok mindenkinek és szuper évet!

Nagyon bízom benne, hogy valóban vége van a januárnak és az új hónappal egy új időszak következik. Készen van a Hajrá Peti videoklip, ami bearanyozza ezeket a kemény napokat és a Peti arcára is mosolyt csal. Rengetegen dolgoztak rajta nagyon sokat, kedvességből, azért hogy minél több emberhez eljusson a híre, hogy most már tud az alapítványunk adó 1%-ot fogadni!

Augusztus végén kiköltöztünk Velencére. Ez volt az elmúlt félév legjobb történése Peti szerint is, amikor decemberben Amerikában feltették ezt a kérdést. Nagyon szeretjük az új otthonunkat. Patrik és Apa minden reggel elindulnak Budapestre, a régi munkahelyeikre, mi meg itthon csináljuk a Peti programját. Illetve csinálnánk, de ez a január nagyon kemény lett, két napot tudtunk csak dolgozni. Peti végig beteg volt. Kezdődött egy tüdőgyulladással, amit elkapott valahonnan, aztán mikor azt hittük, kikászálódtunk belőle, volt egy nagyon rossz éjszakai élményünk, amikor a legyengült kis szervezetének a légzés túl nehéz feladat volt, mentőt kellett hívnunk, és székesfehérvári kórház intenzív osztályán kötöttünk ki. Most meg megint egy hete nem tud már kikászálódni egy fertőzésből, tegnapra fogyott el annyira a bizakodásom a spontán gyógyulásban, hogy elhívtam az új velencei doktor néninket, aki antibiotikumot rendelt, ebben a hónapban harmadjára!!!!!! És is nem tudom vitatni a szükségességét. Csak nem értem, miért lett ilyen ez a hónap, amikor előző években összesen nem volt ennyit beteg Peti. Állítólag nem vagyunk egyedül ezzel így ebben a szezonban. Nagyon nem tudunk haladni a dolgunkkal, ami az Ő fejlesztése, és nagyon el vagyunk fáradva.

Nagyon közeledik az augusztus 26, Peti műtétjének a napja. Most már majdnem egy éve van úgy, hogy a gége-kanülje benn van még, de be van zárva, és az orrán veszi a levegőt.( Meg persze a száján, de ez már részletkérdés, a lényeg, hogy a gégéje rendben van.) Most újra tesz a gégészünk egy kísérletet, hogy kivegye a kanült, összevarrja, és pontot tegyünk a dolog végére annyi év után. A kanült mi is kivesszük itthon, le is ragasztjuk a helyét. A kritikus pont az altatás utáni ébredés, akkor hogyan tűri Peti a helyzetet. Már csak egy hét addig!